Aranykor

Itt vagyunk és lenni szeretnénk
Még sok ezer évig, ha tehetnénk
De ez nem így van, időnk véges
Elmúlik mind mi rossz volt, s mi édes

Tovatűnt ifjúság, keserű valóság
Megfakult emlékek, elveszett remények
Elszakadt kötelék, gyötrő magány, egyedüllét
Fájdalom, üresség, pokoli kínok, szenvedés

Fiatalok voltunk és erősek
Most gyengék vagyunk, öregek
Lassan kihunynak a csillagok
Süllyedő hajónk fölött

Fekete a tenger sötét az éj
Rongyos vitorlánk tépázza a szél
Hiába várjuk, már nem jön a fény
Lenn a mélyben nincs remény

Félelem szövi át minden percünk
Életünk utolsó alkonyán
Gyászoljuk önmagunk, rothadó testünk
Gyönyörből született haldokló létünk

Fiatalok voltunk és erősek
Most gyengék vagyunk, öregek
Lassan kihunynak a csillagok
Süllyedő hajónk fölött

Fekete a tenger sötét az éj
Rongyos vitorlánk tépázza a szél
Hiába várjuk, már nem jön a fény
Lenn a mélyben nincs remény

Tovatűnt ifjúság, keserű lét, valóság
Megfakult emlékek, elveszett remények
Elszakadt kötelék, gyötrő magány, egyedüllét
Fájdalom, üresség, pokoli kínok, szenvedés

Még maradnánk, de nincs itt semmi
Mi értelmet adna, hogy itt kéne lenni
Mindenkinek az útjában állunk
Kik szerettek valaha, várják halálunk

Jöjj el végre már
Megváltó halál
A kapun túl lelkünk
Megnyugvásra talál

/Szenti Attila/

English translation:

Golden Age

Here we are and would like to be
For thousands of years if we could
But it’s not so, time is terminate
Everything will pass away that was bad and sweet

Evanescent youth, acrid reality
Faded memories, lost hopes
Seceded privity, anguished privacy, loneliness
Pain, emptiness, infernal distress

We were young and strong
Now we are weak, old
Our stars are on the wane slowly
Above our sinking ship

The sea is black, the sky is dark
The wind tears our ragged sail
We wait in vain, light won’t come yet
Down in the deep there’s no hope

We fear in every minute
On the last nightfall of our life
We mourn ourselves, our rotting bodies
Our dying being born from beauty

We were young and strong
Now we are weak, old
Our stars are on the wane slowly
Above our sinking ship

The sea is black the sky is dark
The wind tears our ragged sail
We wait in vain, light won’t come yet
Down in the deep there’s no hope

Evanescent youth, acrid reality
Faded memories, lost hopes
Seceded privity, anguished privacy, loneliness
Pain, emptiness, infernal distress

We would stay, but there’s nothing here
That would make sense to be here
We obstruct everybody’s path
Those who have ever loved us are waiting for our death

Come at last
Redeeming death
Behind the gate our souls
Will be at peace