Nincs

Visszatért egy régi érzés
Miről azt gondoltad, rég meghalt már benned
Millió elveszett emlék
Előkúsznak a sötétből, feltámadnak poraikból

De te nem akarod egyedül, sírva
Átélni őket újra meg újra

Előtted vakító szépség
Mégis ellenállsz, mert tudod, hogy csak illúzió
Mindegyik nyíló rózsában
Megtanultad látni a hervadót

Nem létezik mennyország
Csak a rideg valóság
A pokol mindig benned él
Bármerre jársz, elkísér

Az elfojtott érzelmek
Előtörnek belőled
De te nem akarod egyedül, sírva
Átélni őket újra meg újra

Mindannyian halottak vagyunk
Az idő egy másik tartományában
De örökké élünk, ahol most vagyunk
Ha múlttá válik holnapunk

Életünk nem más, mint emlékek sora
A múltban éljük le hitvány életünk
Nincs jelen, nincs jövő

Káosz szülte rendszer, hamis világkép
Értelmetlen minden, hiszen úgyis véget ér
Nincs kezdet, nincs vég

Egy igaz társra vágysz, pedig csak te vagy
Rajtad kívül minden más csak tűnő pillanat
Nincs senki

Minden nappal egyre csak lejjebb
Míg lezárul végül minden kiút
Csak a fájdalom marad, a saját poklod
Amitől soha nem szabadulsz

/Szenti Attila/

English translation:

Ain't

An old feelin’ has returned
Which you thought has died inside
Million lost memories
Come from the darkness, resurrect from their dust

But you don’t want to
Cry alone
Evoke them
Again and again

Afore you a blinding beauty
But you resist ’cause you know it’s just an illusion
You learnt you can see the withering
In every blooming rose

Heaven does not exist
Only the harsh reality
The Hell is always alive inside you
Wherever you go it is there

Repressed feelings
Spout out from you
But you don’t want to
Cry alone
Evoke them
Again and again

All of us are dead
In another period of time
But we will live forever from now
If our tomorrow becomes our past

Our life is not else but a line of memories
We live our abject life in the past
No present, no future

The system of born chaos, false ideology
Everything meaningless sith it will surcease
There’s no beginning, no ending

You wish a true mate but there’s only you
Besides you everything else is a transient moment
There’s nobody

Every day you just slip lower
Till each egress terminates
Pain is what stays only, your own shades
But you never get rid of it