Lassan égő emlékek füstje sötét és forró
Lángokba rejtett rejtélyek
Nem tűnnek el soha
Halkan morajló remények
Nyugodt csendben csillámló
Parázsba zárt lángnyelvek
Vagy csak a hamu halott pora
Tűzbe dobott szavak még megszólalnak utoljára
Kormos, ködös füstje eléd tárja fájdalmad, s reményeid
Magadba szívod, s fuldoklasz az igazságtól
Szemeid könnybe lábadnak
Úgy érzed, szétmarja e sűrű közeg
Hogy megölje vakságod
S láss újból világot
Elolvadt benned a kemény szikla
Melynek csúcsa az egekig ért
Elvegyült a reménynek hitt halvány szikra
Elmosta a tűz, mint eső a vért
Vibráló fény olvadt füstje
Árnyékot vet a fehér falra
Egy képet, melyre csak álmodban emlékeztél
Ködös erdőben jársz
Ahol minden sötét és szürke
És nem mered elhinni, hogy örökre eltévedtél
De halvány fény kerekedik a szürkülő homályból
Mint kóborló napsugár, kit száműztek otthonából
Elrabolja tekinteted, s csalogatóan magába ránt
Kiutat látsz benne, melyet a sors csak neked szánt
Hirtelen eltűnnek a fák és a sötét
Lángnyelvek őrzik lelked börtönét
Feleszmélsz egy érzéstől, hogy valami éget
Félő szavaidnak a lángok vetnek véget
Tűzbe dobott szavak még megszólalnak utoljára
Méltóságos jótevő, vöröslő rengeteg
Fénye éget és vakít, mégsem ad meleget
Összeroppantál, mint egy gyenge faág
Melyet a mohó láng emészt és rág
Szemeid könnybe lábadnak
Úgy érzed, szétmarja e sűrű közeg
Hogy megölje vakságod
S láss újból világot
Hirtelen eltűnnek a fák és a sötét
Lángnyelvek őrzik lelked börtönét
Feleszmélsz egy érzéstől, hogy valami éget
Félő szavaidnak a lángok vetnek véget
Meghazudtolt szavak csak téged idéznek
Üvöltő gondolataid kegyelemért esedeznek
/Szenti Árpád/
English translation:
Words Thrown in Fire
Smoke of slowly burning memories, dark and heated
Mysteries hid in flame
They’ll never disappear
Silently roaring hopes
Glimmering in a calm silence
Flames closed in ember
Or just the dust of the dead ash
Words thrown in fire speak one last time
Soot-laden, hazy smoke of them shows your pain, hopes
You soak them and suffocate from the truth
Your eyes fill with tears
You feel this dense smoke stings them
To kill your blindness
And see the world again
The hard cliff has melted inside you
Whose summit reached the skies
Mingled the pale sparkle believed to be hope
Obliterated by fire like rain the blood
Melted fume of the vibrating light
Cast a shadow on the white wall
An image which you remembered only in your dreams
You wander in a foggy forest
Where everything is dark and grey
And you don't dare to believe that you are lost forever
But pale light springs up from the greying shade
Like a roaming sunbeam whom exiled from its home
Steal your sight and drag you into itself attractively
You see a way out in it that fate brought to you
Suddenly the trees disappear, and the dark
Flames guard the prison of your soul
You perceive from a feeling that something burns you
The flames end your fearsome words
Words thrown in fire speak one last time
Honourable benefactor, redding slathers
Its gloss burns and dazzles, but doesn’t give warm
You cracked up like a weak branch
What a greedy blaze devours and gnaws
Your eyes fill with tears
You feel this dense smoke stings them
To kill your blindness
And see the world again
Suddenly the trees disappear, and the dark
Flames guard the prison of your soul
You perceive from a feeling that something burns you
The flames end your fearsome words
Belied words invoke only you
Your roaring thoughts ask for mercy
